A filozófia mint a világkép elméleti alapja

Isten értelmi szeretetéig 1. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy a világ működésének mechanikus elképzelése miként alapozza meg a szerzők vallással, etikával és politikával kapcsolatos álláspontját. Elképzelhető-e egy olyan tudományos magyarázata homályos látás érzése világnak, amely egyaránt választ ad a tudományos fejlődés és a felfedezések révén felmerült kérdésekre, de ugyanakkor összhangban van a keresztény tanítással?

Egy olyan filozófiai elmélet, amit alternatívaként lehet szembeállítani a szkepticizmussal és a terjedő hermetikus, mágikus tanokkal? Descartes és kortársai szemében ilyennek tűnt a világ mechanikai magyarázata.

Egy olyan elmélet, amely a természeti jelenségeket kicsiny testek mechanikai mozgására vezeti vissza, és nem tételez fel semmilyen más erőt ezen felül.

De egy efféle magyarázat, amennyiben sikeres, rögtön egy másik kérdést vet fel: a lélekkel kapcsolatos problémát. Miként magyarázhatók a lélek tulajdonságai a mechanikai elmélettel? Descartes látta ezt a problémát, és a lélek működését kivonta a mechanikai magyarázat alól, egy dualista rendszert hozva létre, melynek két tagja a lélek és a kiterjedt anyag.

A két rendszer egymás mellett létezik, de problémát okoz annak magyarázata, miként képesek hatni egymásra, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ha ennek magyarázatát a filozófia mint a világkép elméleti alapja Descartes műveiben, az optimista beszámolók dacára nem sok részletet sikerül megtudni.

Bár Descartes leírta az érzékszervek mechanikus működését, de sehol nem fejtette ki részletesen a lélekkel való kapcsolatot.

A Descartes-i episztemológiában és pszichológiában az érzékelés és a megismerés egy része a testek közegében játszódik. Descartes részletesen elemzi, hogy az érzékszerveket érő ingerek miként mozgatják meg az idegek közvetítésével az agy bizonyos részeit, és keltenek bennük tisztán mechanikus alapon ingereket. Mechanikai magyarázatot ad az emlékezésre és az élőlények reakcióképességére is. De az igazi, emberi megismerő képesség magyarázata már nem lehet csupán mechanikai.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem ad arra magyarázatot, miként egyeztethető össze a vallási tapasztalat és a csupán testiséghez kapcsolt megismerő képesség, valamint miként lehet magyarázatot találni az istenfélelemre, azaz arra, amikor a test nélküli lélek Isten ítélőszéke előtt állva felel a tetteiért. Érdekes fejlődés mutatható ki Descartes műveiben.

Oh no, there's been an error

Korai munkájában Szabályok az értelem vezetésére még csak azt mondta, hogy a tévedés forrása vagy az érzéki tapasztalás vagy a lélek elhamarkodott állásfoglalásának következménye. Ezért az állatok is tévedhetnek, de csak az érzéki tapasztalásban, mert akaratuk nincs. A Le Monde-ban mind az emberi, mind az állati testet automatának, gépszerűen működő mechanizmusnak tekinti, ahol az egyes működésmódok és funkciók kizárólag a szervek elhelyezkedéséből és kialakításából adódnak.

Descartes-nak választania kellett, hogy az embert vagy teljesen automatának veszi, és lemond a szabad akaratról, vagy feltételezi egy kívülről beléhelyezett, a szabad akaratért felelős lélek létezését.

Az utóbbit választotta, de a dualizmusból következik, hogy a lélek nem eredhet a testiségből.

Corvinus Kioszk Feliratkozás

Az Értekezés a módszerről ezt a gondolatot viszi tovább. A józan ész kizárólag az ember sajátossága, az állatok nem képesek az ítéletalkotásra, ezért cselekedeteik nem függnek a homályos látás és májbetegség akarattól.

A lélek testtől való függetlenségét pedig az is alátámasztja, hogy a lélek, a testtel ellentétben, nem halandó.

Az Elmélkedésekben pedig az a gondolat bukkan fel, mintegy betetőzve az emberek és állatok közti különbségek meghatározását, hogy az ember esetében még akkor is, amikor a cselekedetei nem tudatosak, a háttérben ott van a lélek kontrollfunkciója, amivel ellenőrzi az ember minden tettét, illetve eldönti, hogy egy cselekedetbe nem avatkozik be.

Boros Gábor a Descartes-i mechanikus filozófia általános bemutatása után a szeretet jelenségcsoportjának vizsgálatára tér át.

Azt elemzi, hogy Descartes szeretettel kapcsolatos álláspontja tekinthető-e a mechanikai filozófia fő problémájának, a gondolkodó én és a rajta kívül lévő világ között feszülő ellentmondás feloldására alkalmas kísérletnek. Így azt a kérdést teszi fel, hogy a szeretet milyen szerepet játszik a világ Descartes-i rendszerében.

Ha igaz Descartes meggyőződése, hogy minden természeti esemény visszavezethető testek természeti törvények szerinti mozgására, akkor a szeretet, amit úgy lehetne rekonstruálni, hogy egy test bizonyos makromechanikai mozgások során eltekint saját súlyától, mindenképpen az egyik legkülönösebb jelenség.

Ezért teljesen jogos a mechanikai filozófia fogalmi kontextusában a szeretet lehetőségfeltételeit elemezni. Descartes korai munkájában Olympica egy mitológiai játszadozás található a szeretettel kapcsolatban, aminek a célja valószínűleg az akkor még alakuló mechanisztikus a filozófia mint a világkép elméleti alapja összekapcsolása a nagyközönség számára könnyebben felfogható látásmóddal.

Már itt is megjelenik a szeretet és a melegség összekapcsolása, ami a a filozófia mint a világkép elméleti alapja munkákban kap nagyobb hangsúlyt. A Filozófia alapelveiben a szeretet és a melegség azon jelenségek közt tűnik fel, amelyek a két fő attribútum, a kiterjedés és a gondolkodás együttműködéseként értelmezhetők. A szeretet fajtáit pedig azon az alapon tudjuk csoportosítani, hogy magunkhoz képest mennyire szeretjük, amit szeretünk.

Ha kevésbé, ragaszkodásról, ha egyenlő mértékben, barátságról, ha többre, odaadásról beszélhetünk. Ugyanakkor látni kell azt a nagy hiányosságot is, amire Descartes nem tudott kielégítő választ adni: miként lehet objektív módon meghatározni a testek nagyságát a szeretetben. A szeretet párfogalma, a gyűlölet tekintetében érdekes aszimmetria figyelhető a filozófia mint a világkép elméleti alapja, aminek fontos következményei lesznek.

A gyűlölet Descartes felfogásában a lélek azon törekvése, hogy el legyen választva a számára ártalmas tárgytól. A mechanikai modellje eltér a szeretetétől, a gyűlölet ugyanis soha sincs szomorúság nélkül, mert a benne lévő rossz csak valami hiánya, és mivel nincs szubjektum, amiben ne lenne valami jó is, a gyűlölet, ami a rossztól eltávolít, távol tart bennünket a vele összekapcsolt jótól is.

Ez vezet el a közömbös világegyetem tagadásához, a létezés eredendő jóságának gondolatához. A világegyetem e pozitív értékelése alapvetően meghatározza a szeretet descartes-i analízisét. Ha most megvizsgáljuk a szeretet fogalompárját, a melegséget, akkor meglelhetjük azt az aktív elemet, ami képes összekapcsolni a gondolkodás és a kiterjedt létezők tartományát.

A szeretet alfajai három csoportra oszthatók, a szerint a szempont szerint, hogy a lélek, a test vagy mindkettő részt vesz-e benne, és ahol a legmagasabb fokozatú az észbeli, a következő a közönséges, és a legalacsonyabb a csupán testi szeretet. A lélek önállósága abban áll, hogy képes létrehozni önállóan a szeretetet, illetve eldönteni, hogy csatlakozik-e a test érzéki szeretetéhez.

Mivel Descartes-nál, a hő az élet alapelve, és Harvey-val ellentétben az élet magyarázatakor is ezt, a filozófia mint a világkép elméleti alapja nem a ritmust emeli ki, fontos megmutatni, hogy a melegség miként alapozza meg a szeretetet.

A Lélek szenvedélyei-ben azt írja, hogy a lélek és a test összekapcsolódásakor bizonyos nedvek megfelelőbb táplálékot adtak a szívnek, hogy a hőt fenntartsa, és ezeket a lélek akaratlagosan magához csatolta, megszerette.

A melegség innentől kezdve már a szeretet uralma alatt áll, annak testi jele lesz.

• A filozófia alapfeladata és a világnézet megalapozása Az emberi élet nem eleve adott, nem kész, hanem egyben feladatot is jelent.
• Biplab Loho Choudhury, a neves indiai kommunikáció- és médiakutató a Visva-Bharati Egyetemről, a nyugat-bengáli Santiniketanból
• Hogyan lehet magad készíteni a 100-as látásból
• Szemüveg látásjavítás
• Szemészeti berendezések cégvihar
• Az emberi/humán kommunikáció indiai elmélete | Budapesti Corvinus Egyetem Egyetemi Könyvtár

Descartes úgy vélte, hogy a világegyetem egyedüli ható- és céloka csakis Isten lehet, ezért tévedés az embernek kiváltságos helyet tulajdonítani a világban. Kizárt, hogy Isten mindent csupán az ember kedvéért hozott létre, de az ember iránta való szeretete kétségtelen.

Ez a szeretet alapulhat a világegyetemről alkotott hamis elképzelésen prédikátori gyakorlatde akár igaz elgondoláson is. Az ember képes lehet szeretni Istent kizárólag természete ereje által. Ha Descartes munkáit ezen állításai fényében vizsgáljuk, akkor az Elmélkedések végső célja már nem a lélek halhatatlanságának és Isten létezésének bizonyítása lesz, hanem inkább az Isten iránti természetes szeretet felébresztése.

Az emberi/humán kommunikáció indiai elmélete

Ha pedig az ember képes Istent szeretni, akkor az intellektuális szeretet révén nem vágyik másra, mint hogy beteljesedjen Isten akarata, és ezáltal már nem fog félni a haláltól és a fájdalomtól.

Ugyancsak a szeretet határozza meg Descartes politikai álláspontját. A fejedelem és alattvalója közti viszony kétirányú, és a szeretet modelljével rekonstruálható. A fejedelem alattvalói iránti szeretete nem állhat önfeláldozásban, hanem csak a neki felajánlott áldozat elfogadásában, az alattvalók viszont csak odaadást érezhetnek uralkodójuk iránt. A XVII. Hobbes társadalmi szerződés elmélete és Spinoza gondolkodása mint Hobbes alternatívája, ahol a filozófia feladata az egyén intellektuális épülésén túl a többi emberrel való megbékélés elősegítése, egyaránt a világ mechanisztikus felfogásán alapulnak.

Mindketten látják, hogy még azok az emberek is, akik szenvedélyeik helyett az észre hallgatnak, az ész természetéből fakadó törvények helyett egy másik megismerési formát, a kinyilatkoztatás előírásait tekintik alapelvnek.

Ezek az előírások ráadásul olyanok, hogy szükség van az értelmezésükben járatos emberek, teológusok, püspökök útmutatásaira az alkalmazásuk során.

De az értelmezést mindig meghatározza az értelmezőnek a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyéből adódó nézőpontja. Az ilyen értelmezés tehát csakis politikai-teológiai lehet.

Hobbes arra vállalkozik, hogy a filozófia Descartes által megkezdett módszertani megújítását a politikában is érvényre juttassa.

Ezt Boros Gábor egy érdekes összevetéssel, Hobbes és Carl Schmitt gondolkodásának párhuzamba állításával mutatja be. Célja, amit munkájában sikerrel meg is valósított, hogy a schmitti fogalmakkal tegye plasztikusabbá Hobbes gondolkodását. A Leviathán első két részében kifejtett államelmélet alapja a természetes emberi megismerés mechanikai filozófiai rekonstrukciója.

Az emberi/humán kommunikáció indiai elmélete

Ebből ered Hobbes fő tézise, miszerint mindaddig, míg a szuverén, az uralkodó képes biztosítani a békét és a prosperitást, vele szemben semmilyen ellenállás nem jogosult. A harmadik és negyedik rész tekinthető Hobbes politikai állásfoglalásának. Boros Gábor Schmitt elméletének elemzésével megmutatta, hogy lényegi összefüggés van a fennálló uralmi forma és azon mód között, ahogyan az adott kor emberének tudatában a világ megjelenik vö.

Ha tehát létezik egy kitüntetett megismerési mód, amely az alattvalók egy osztályát privilegizálja, akkor jogos a hatalmi ágak középkori megosztása, és a természetfeletti megismerést birtokló egyházi hatalom részére világi hatalom biztosítása. Ezért a prófécia kérdése Hobbes filozófiájában politikai jelentőségre tett szert. Egyrészt megkülönböztette a próféták különféle rétegeit őrültek, hivatásos próféták, pogány költők — ezek a csodák nélküli próféták.

Másrészről elkülöníti a legfőbb és az alárendelt prófétákat. A legfőbb próféták közül az első Mózes volt, majd az Újszövetség idején Krisztus.

Teljes szövegű keresés A gondolkodás feloldása a nyelvben A A nyelv világkép-konstituáló jellegének gondolata ölt új formát például Thomas Samuel Kuhn tudományelméletében. Szerinte az úgynevezett tudományos paradigmák — egy kor illetve tudományág uralkodó elméleti és módszertani sémái, fogalom- eszköz- és célrendszerei — többek között azt is meghatározzák, hogy mi tekinthető egyáltalán a kutatás tárgyának, tudományos problémának; más szóval a tudomány tárgyát képező világ a tudomány pillanatnyilag általánosan elfogadott nyelvének függvénye.

A harmadik osztályozási szempont az igaz és a hamis prófétáké. A prófétának ugyanis nemcsak át kell adnia Isten üzenetét, hanem meg is kell győznie a hallgatóságát arról, hogy ő igaz próféta.

A gondolkodás feloldása a nyelvben

Eredendően igaz prófétának Hobbes csak azokat tartja, akik a királyi szuverenitás birtokában vannak, az alárendelt próféták, ha igazak akarnak lenni, csak az ő mondanivalójukat ismételhetik meg. Igazi próféták ugyanis csak a mindenkori szuverének lehetnek. A szuverén igazolása a csodák segítségével történik. A csodák Hobbes pragmatista felfogásában azok, amiket az üzenet címzettjei csodálnak.

Keletkezése[ szerkesztés ] A könyv Descartes viszonylag kései művei közé tartozik, amelyben össze kívánta foglalni óta publikált ismeretelméleti és természetfilozófiai alapvetéseit azzal a szándékkal, hogy az oktatásban használt arisztoteliánus tankönyveket ezzel helyettesítsék. A holland Elzevir-nyomda jelentette meg az eredetileg latin nyelven megírt munkát, amelynek ben a szerző elkészítette javított és bővített, francia nyelvű kiadását is. Tartalma[ szerkesztés ] A mű négy fő részből könyvből áll, amelyek további mintegy ötszáz szakaszra oszlanak.

Ebből következik az elégséges csoda elve: azaz csoda a mindenkori címzettek élethelyzetéhez és tudásszintjéhez igazodik, és sosem kell nagyobb csodát véghezvinni, mint amekkora az emberek meggyőzéséhez feltétlenül szükséges. A csoda ugyanakkor nem maga a mű, hanem az a körülmény, hogy Isten a tettét egy ember kérésére hajtja végre.

A fennálló államrend és az uralkodó hasonló okokból, a szuverenitásából nyeri legitimációját. Így a mechanikai világkép alapján Hobbes mechanizálta a társadalmi berendezkedést is.

Spinoza már korai munkáiban érvénytelenítette a Descartes-ot megkötő megfontolásokat, és tervezte meg egy minden tekintetben egységes filozófiai rendszer képét.

Olyan jó, ami közös tevékenység, és nem a versengés eredménye. Tartalmazza az őt élvezők közösségét, ami jóllehet sohasem jön létre ténylegesen, különösen nem az egész társadalom vonatkozásában.

Közösségről beszélhetünk az emberi test részeire hatást gyakorló testek, élőlények közössége, vagy a többi emberrel szembeni kölcsönhatás értelmében.