A filozófia mint elméleti világkép
Teljes szövegű keresés A gondolkodás feloldása a nyelvben A A nyelv világkép-konstituáló jellegének gondolata ölt új formát például Thomas Samuel Kuhn tudományelméletében.
Szerinte az úgynevezett tudományos paradigmák — egy kor illetve tudományág uralkodó elméleti és módszertani sémái, fogalom- eszköz- és célrendszerei — többek között azt is meghatározzák, hogy mi tekinthető egyáltalán a kutatás tárgyának, tudományos problémának; más szóval a tudomány tárgyát képező világ a tudomány pillanatnyilag általánosan elfogadott nyelvének függvénye. Vico — Más filozófiák a nyelv világkép-konstituáló jellegének gondolatát az ismeretelmélettől a lételmélet felé viszik tovább.
Például Martin Heidegger kései filozófiája szerint a nyelv mindenekelőtt az igazság megnyilatkozásának közege.
Minden nyelvi megnyilvánulás már előfeltételezi a világnak a nyelvben történt megnyílását, s azt is, hogy már eleve nyelvben létezünk. A nyelv így nem a gondolkodás rendelkezésére álló szerszám, hanem az emberi lét legmagasabb lehetőségének megtörténése.
A posztmodern filozófiák Heidegger és Wittgenstein nyomvonalán haladnak. Anélkül, hogy itt e filozófiák lényegének akár csak felületes ismertetésére is sor kerülhetne, látható, hogy ebben a nézetrendszerben a nyelv és a gondolkodás viszonyának kérdése annak hagyományos formájában, problémaként, többé már nem fogalmazható meg.
Heidegger — Nyelvfilozófia A nyelvfilozófia a filozófiának az az ága, amely az emberi lét legáltalánosabb, lényegi vonatkozásait jelesül a nyelv, az általában vett nyelviség tanulmányozásán keresztül, illetve erre a kérdéskörre vonatkoztatva kívánja értelmezni. Felöleli a nyelv filozófiáját a különböző filozófiák által e tárgyban kifejtett nézeteketa nyelvi filozófiát a filozófiai problémáknak a nyelv elemzésén alapuló megoldás-kísérleteita filozófia nyelvének elemzését a filozófiai kijelentések értelmezését nyelvi formájuk vizsgálatán keresztüla nyelvészet filozófiai vonatkozásainak tárgyalását, valamint mindezen — egymást részben át is fedő — témakörök tudománytörténetét.
A nyelvfilozófiai vizsgálódásoknak a filozófia egészén belüli fontossága történetileg, bölcseleti látószerv felépítése, sőt filozófusonként is változó. Legáltalánosabb megközelítésben azonban mégis kirajzolódik a filozófia mint elméleti világkép tekintetben három nagy korszak.
A régi nyelvfilozófia alapjában a teljes, a nyelv taglalása nélkül is minden lényeges tételében kész bölcseletnek a nyelvre való alkalmazásaként jellemezhető.
Az újkori filozófiában a nyelvre való reflektálás az emberi lényeg kifejtésének integráns, elengedhetetlen része. Ez a korszakolás mindazonáltal csak hozzávetőleges és a filozófia mint elméleti világkép, a jelzett megközelítések nem kivételtelenek.
