Mint a biológia szempontjából. Navigációs menü
Glycosaminoglycans and Proteoglycans
A fotoszintézis látásjavító technikák jelentősége Eszköztár: A fotoszintézis a kékbaktériumokra és a növényekre jellemző anyagcsere-folyamat. Az átalakulás során a napfény energiájának hasznosításával az alacsony energiatartalmú szén-dioxidból és vízből magasa Raktározó alapszövet bb energiatartalmú szőlőcukor, valamint oxigén képződik.
A fotoszintézis elsődleges terméke a szőlőcukor, amely a színtestekből először a sejtplazmába kerül.
A fotoszintetizáló sejt a szőlőcukor egy részét anyagcsere-folyamataiban hasznosítja — vagyis felépíti belőle saját anyagait, lebontásából energiát nyer életműködéseihez —, más része pedig mint a biológia szempontjából a növény többi sejtjéhez. A hajtásos növényekben a fotoszintézis főként a táplálékkészítő alapszövet sejtjeiben zajlik. A fotoszintetizáló sejtek számára felesleges szénhidrát a szállítószövet háncsrészében jut el a növény többi, fotoszintézist nem végző sejtjéhez.
Fókuszban a biológiai sokféleség Magyarországon több mint ezer hektáron zajlott élőhely-rekonstrukció az elmúlt években, amely nagymértékben hozzájárult a biológiai sokféleség növeléséhez és megőrzéséhez. Európai összehasonlításban Magyarország kiemelkedő természeti értékekkel rendelkezik, hazánk változatos ökológiai adottságai kedvezőek a biológiai sokféleség szempontjából. Ennek megőrzése mindannyiunk közös feladata és felelőssége. Az elmúlt években zajló természetvédelmi beruházásoknál az élőhelyek helyreállítása kiemelt hangsúlyt kapott, a fejlesztések olyan értékekre fókuszáltak, amelyek megőrzésében Magyarországnak nemzetközi szinten is különösen nagy szerepe van, ilyenek például a gyepterületek vagy a vizes élőhelyek, a holtágak, a lápok és a Duna egyes mellékágai.
A raktározó alapszövetben a szőlőcukorból tartalék tápanyag, például keményítő képződik. A fotoszintézis az egész élővilág szempontjából alapvető jelentőségű folyamat, hiszen az autotróf élőlények, más néven termelők által előállított szerves anyagokkal táplálkozik minden heterotróf — lebontó és fogyasztó — szervezet.
A biológiai oxidáció áttekintése Eszköztár: A lebontó folyamatok során a sejtek nagyobb méretű, magasabb energiaszintű szerves molekulákat alakítanak át kisebb méretű, alacsonyabb energiatartalmú részecskékké. A lebontás során felszabaduló energia egy része ATP képzésére fordítódik. Energianyerés szempontjából legkedvezőbb az oxigén jelenlétében történő lebontás, a sejtlégzés, más néven biológiai oxidáció.
Mindemellett a fotoszintézis terméke a sejtlégzéshez szükséges oxigén is. A légkör oxigéntartalma csaknem teljes egészében a fotoszintézisből származik.
A fotoszintézis általános egyenlete Élőlények anyagcseretípusai A felépítő folyamatokban kisebb méretű, alacsonyabb energiaszintű szerves molekulákból nagyobb méretű, magasabb energiatartalmú részecskék jönnek létre.
Az átalakuláshoz szükséges energiát az ATP hidrolízise fedezi.
Az autotróf élőlények valamilyen külső energia felhasználásával a környezetből felvett egyszerű anyagokból: szén-dioxidból, vízből és ásványi sókból képesek szerves vegyületeket létrehozni.
A legelterjedtebb autotróf felépítő folyamat a fotoszintézis, amelynek során az élőlények a napfény energiáját hasznosítják a szerves vegyületek előállításához.
Az autotróf anyagcseréjű élőlények között vannak kemoszintetizálók is. Ezek a környezetükben található egyszerű szervetlen vegyületek pl. Az oxidációs átalakulást kísérő energiaváltozás ATP szintézisére fordítódik.
A kemoszintézis csak a prokarióták körében fordul elő. A folyamat jelentősége, hogy a növények számára a nitrát-ionok felvétele kedvezőbb, mint az ammónium-ionoké.
A heterotróf élőlények felépítő folyamatainak energiaigényét a táplálékkal felvett szerves anyagok lebontása során képződött kémiai energia ATP fedezi.
A felépítő folyamatok közül a növények fotoszintézisével és az élő szervezetekre általánosan jellemző fehérje- és nukleinsav-szintézissel foglalkozunk részletesebben.
