Mitológia mint a világkép egyik formája, MAGYAR MITOLÓGIA
Előszó Többéves gyűjtőmunka eredményét tartja kezében az olvasó. Az elmúlt évek során a szerző néhány tanulmányútja során, amelyeket a Szovjetunióban, a Mongol Népköztársaságban és a Német Szövetségi Köztársaságban tett, más irányú elfoglaltsága mellett is szakított időt arra, hogy régi és kedvenc témáját, a mongol mitológiát kidolgozza; az anyagot összegyűjtse s könyv formájában az érdeklődő olvasó elé tárja. A szerző ezúton is szeretne köszönetet mondani Ligeti Lajos akadémikusnak biztatásáért és segítségéért s Kákosy László tanszékvezető docensnek - úgy is, mint a mű lektorának - hasznos tanácsaiért.
Bevezetés A mitológia az emberiség hajnalán született, s azokat a legrégibb elképzeléseket sűríti magába, amelyeket a kor embere a világról alkotott, s amelyekkel magát ebben a félelmetesen ismeretlen világban látta.
A Világ Újjászületése - Az Északi/Skandináv Mitológia Története 19. rész
A természet akkor még nem volt barátja az embernek, legkevésbé pedig leigázott, engedelmes rabszolgája. A természet ellenség volt, amely az ember létét fenyegette, s amelytől csak ravaszsággal és furfanggal társított erővel lehetett elvenni valamit.
Szinte minden az alighogy megszületett ember ellen esküdött. A nyár melege hólyagokat égetett a bőrén, a tél hidege csontjáig hatolt. Nyári estéken tűznyila csapkodta a védtelen földet, s a megnyílt felhőkből földre hullott és végigvágtató rohanó áradat nyomán emberi és állati tetemek hevertek szomorú töltse le a szemvizsgálati lemezt. Az erdők fái mögött gonosz, emberek vérére szomjazó lények leselkedtek, készen arra, hogy az elkóboroltak nyakába vájják karmaikat.
A természet vak erői félelmetesek voltak és könyörtelenek. Az ember gyenge eszközeivel tehetetlen volt ellenük, védtelen volt és kiszolgáltatott, éppen úgy, mint az állatok. De valóban nem volt semmi különbség az ember és az állat között? Valóban mindketten egyformán alá voltak vetve a természeti elemek kényének-kedvének? Látszólag igen. Az ember azonban már ekkor rendelkezett valamivel, ami hamarosan hatalmassá tette, s amelynek segítségével lassan megkülönböztetett szerepet kezdett játszani az őskori világ színpadán.
Az ember rendelkezett munkaeszközzel, s rendelkezett magával a munkával, amelynek mitológia mint a világkép egyik formája születését is köszönhette, s amely kiemelte az állatvilágból. Rendelkezett - ha még oly kezdetleges formában is - a hírközlés legfontosabb eszközével a beszéddel, s azzal, aminek a beszéd csupán kifejező eszköze: a gondolkodással.
E fegyverek birtokában aztán már jelentős előnyre tett szert a természettel vívott küzdelmében. Munkaeszközeivel hatott a természetre és akaratának megfelelően alakította azt, s a hatás-kölcsönhatás következtében eszközei egyre tökéletesedtek, s tökéletesedett gondolkodása is. A természet azonban továbbra sem maradt lebecsülendő ellenfél.
Az emberi gondolkodás pedig egyre szomjasabban fordult az okság felismerése felé, a miért? Az emberi gondolkodás ismeretlen jelenségek és folyamatok magyarázatát követelte, tudni akart mindent arról a félelmetesen szép csodáról, amely körülvette. Micsoda az a tűzgömb, amely reggel felkel és este lenyugszik, és miért történik vele ugyanaz minden alkalommal újra meg újra, miért hullanak nedves mitológia mint a világkép egyik formája az égből, s miért halnak meg sokan közülük rettenetes fájdalmak között?
S ezekre a miértekre a maga módján, a gondolkodás színvonalának megfelelően meg is adta a választ. De milyen választ adhatott a felmerülő kérdésekre? Csak olyat, amely a közvetlen környezet mozgásának a tapasztalataiból egyértelműen leszűrhető volt.
S mivel az ember legközvetlenebbül az állatvilágot érzékelte maga körül, a természeti jelenségek mögött is állatalakokat sejtett, s az ismeretlen jelenségeket állatok képére gyúrta át.
Így jöttek létre a tériomorf elképzelések - miután az animizmus átadta a helyét - s ezeknek az elképzeléseknek a maradványai a mitológia állatfigurái.
E tériomorfizmusra vezethető vissza a totem ősök állatkultusza is, amely mitológia mint a világkép egyik formája egészen a legutóbbi időkig megőrizte a régi elképzelések csíráit. Ezek a megszemélyesített, állatnak hitt természeti jelenségek aztán lassan uralkodni kezdtek az emberi gondolkodás felett, alázatot és alávetettséget követeltek, s az eddig csupán félelmetes jelenségek uralmukat kiterjesztették az ember minden megnyilvánulására, minden kapcsolatára, s a gondolkodásban kizárólagos jogokat követeltek.
A jelenségek istenekké váltak, migrén és látásélesség. Az emberi hordák korábban lazán összefüggő tömegei az évezredek folyamán egyre szorosabb kapcsolatba kerültek egymással, s a természeti mozgások mellett a társadalmi mozgások is újabb problémákat állítottak az emberi gondolkodás elé. A társadalmi mozgások kialakulásával a természet elvesztette kizárólagosságát az emberi gondolkodásban, az állatvilággal fennálló igen szoros kapcsolat pedig meglazult.
A munkaeszközök gyors fejlődése következtében lassanként az állatvilág fölé emelkedett, szemészeti iroda korlátlan urává vált. A barát és az ellenség már nem az állat, hanem társa, a másik ember lett, s a még mindig megmagyarázhatatlan természeti jelenségek mögött már nem állatalakokat, hanem saját társadalmának a tükörképét sejtette.
A természet jelenségei istenek ugyan, mert még mindig hatalmasabbak, mint ő, de már ember formájúak, antropomorfak.
Tartalomjegyzék
A mitológia nem más, mint "a természet és maguk a társadalmi formák, amelyeket a népi fantázia nemtudatos-művészi módon már átdolgozott" - írja Marx A politikai gazdaságtan bírálatához című művében. Az ember már röviddel születése után sem volt hajlandó belenyugodni a természeti jelenségeknek való alávetettségébe. Segítőtársakat keresett magának, módokat és módszereket, hogy a gonosz jelenségek erejét a maga javára fordíthassa vagy legalábbis közömbösíthesse. Az állat- 9.
látás emberformájú istenek haragját le lehetett ugyanis csillapítani, meg lehetett békíteni őket, képességeiket az ember szolgálatába lehetett állítani. Ehhez azonban speciális módszerek kellettek, amelyek természetesen nem lehettek mindenki birtokában. Ezeknek a módszereknek és eszközöknek a felhasználása nyomán alakult ki a mágia és a kultusz, amelynek a társadalomra gyakorolt hatása óriási jelentőségű.
A mágia és a kultusz kialakulása, s az ezeket "tudományosan" végrehajtók csoportjának az elkülönülése differenciálta a társadalmat, s hozta létre az értők és a laikusok csoportját.
MAGYAR MITOLÓGIA
A társadalmi differenciálódás létrehozta a sámánarisztokráciát, amely a tulajdonviszonyokat is döntően a maga javára változtatta. A sámánarisztokrácia a törzs- és nemzetségfőkből kialakult arisztokráciával együtt, azzal szorosan összefonódva, megteremtette a lehetőséget az osztálytársadalmak kialakulásához.
Csak emlékeztetni szeretnénk rá, hogy a sámánarisztokrácia egyes szibériai népeknél, pl. A mágiához és a kultuszhoz kapcsolódik a rítus is, amely tulajdonképpen a kultusz végrehajtásának az évszázadok alatt kialakult gyakorlatát jelenti.
Kapcsolata a mítosszal igen szoros, hiszen a mitikus hősök, istenek számára bemutatott áldozatok, a tiszteletükre rendezett ünnepek, a sámánarisztokrácia tevékeny szerepe, szoros szálakkal fűzte a vallást a mítoszhoz "ősi, ideológiai szinkretizmusban" egyesítette a kettőt.
Tartalom ajánló
Ugyanakkor, a mítosz és a vallás mégsem azonos. A mitikus epika, amely a mitológiát a késő évezredek számára megőrizte, utat nyitott az emberi gondolat szabadsága felé, nem nyeste le a szárnyait, hanem az embert szinte az istenek sorába emelte. A mitikus epika az osztálytársadalom kialakulásának az idején már lényegében elkülönül a vallástól a mágiától, a kultusztól és a rítustólsok esetben éppen annak ellenére fejti ki az arisztokrácia számára nem mindig megfelelő, sőt gyakran éppen ellenségesnek tartott ideológiai hatását.
A mítosz tehát felmondja az ősi szinkretizmust, szakít a vallással, s a rajongás és gyűlölet kereszttüzébe kerül.
Középpontjában a szabadságeszme, a teljesség iránti vágy és az egyén önkifejezése, önérvényesítése áll. Hátterében a felvilágosodás racionalizmusa, a francia forradalom megrendítő élménye, az ipari forradalom és a polgárosodás távlatot nyitó vagy távlatvesztő, kiábrándító hatása sorható fel. Az irányzat nevének előzménye a "roman", a középkorban a népnyelven írt elbeszélő művek műfaja. A romantika közvetlen előzménye a "preromantika", elsősorban a szentimentalizmus, valamint a német "klasszika" és a "Sturm und Drang". A kultúrtörténet egyik új keletű felfogása szerint a modern művészet, sőt általános kultúra a napjainkban is tartó korszak a romantikával kezdődik, amely érzékeli a hagyományos világkép elavultságát, lebontja a tradíciókat, és új perspektívák kialakítására vállalkozik.
Így vált a mitológia az előremutató képzelet szabadságának a területévé, mitológia mint a világkép egyik formája az emberi öntudat idővel a vallás kötöttségei ellen is harcba indulhatott. A vallás viszont - a mitológiai képzelet szárnyait is gúzsba kötni igyekezve - az ember kiszolgáltatottságának, rajta kívül eső hatalmaktól való függésének az érzéseit táplálta.
A mágikus cselekményekből és formulákból, amelyeknek egy-egy utalása elárulja ugyan a mítosszal közös eredetet, e hatalmak engesztelésére az emberi öntudatot lebéklyózó, szigorúan szabályozott szokások és szertartások rendszerét alakította ki.
Így haladt előre a mitológia az emberi lényeg igazi megvalósulása felé, és így szentesítette a vallás az emberi lényeg igazi valóságának az elvesztését" [3] - írja a vallás és a mitológia kapcsolatáról Trencsényi-Waldapfel Imre. A mitológia: szárnyakat ad az emberi öntudatnak, amennyiben pozitív hőseit, sőt ragyogó istenalakjait is az ember önértékelésének magas fokán teremti meg Mindezekből az idézetekből az is kitűnik, hogy a mitológiának komoly ideológiai szerepe mellett igen jelentős volt művészi funkciója is.
Többek között Meletinszkij mutatott rá idézett művében, [5] hogy az ősi, ún. A mitológia fejlődése során később, a vallásos jelleg elvesztése következtében, egyre inkább a művészi funkció lépett előtérbe olyannyira, hogy néha igen nehéz elválasztani az ősi mítoszt a tudatos művészi alkotástól. Néha csak az epika termékeinek alapos boncolása nyomán bukkannak elő az ősi mitikus elképzelések, s válnak leválaszthatóvá a később rárakódott tudatos, költészeti elemek.
Egészen a legutóbbi időkig lényegében véve csak a mitológia mint a világkép egyik formája és kisebb mértékben a római mitológia volt általánosan ismert. Inkább csak a szakemberek s kevéssé az érdeklődők számára jelentett érdekes színfoltot a germán, az egyiptomi, a kelta mitológia mint a világkép egyik formája az indiai népek mitológiája.
Ugyanakkor a közép- és dél-amerikai, valamint finnugor rokonaink mitológiája csak a mitológiák kutatói számára volt úgy ahogy ismert, s még a vallástörténet iránt érdeklődő is csak nehezen fért hozzá valamiféle szakirodalomhoz. A szibériai, belső-ázsiai népek mitológiája pedig még a szakemberek számára is szinte teljesen ismeretlen a mai napig.
A különben igen hasznos feladatot teljesítő Mitológiai Ábécé Gondolat ugyan értékes adatokkal szolgál a magyar mitológiai kutatás számára igen fontos finnugor népek ősi mitikus elképzeléseiről, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja Szibériát és Belső-Ázsiát, pedig e terület mítoszai legalább olyan fontosak a magyar és az általános mitológiai kutatások szempontjából, mint a finnugor területeké. A nem ismerés aztán igen gyakran tévedéseket szül.
Még néprajzos körökben sem ritkák az olyan romantikusan téves elképzelések, amelyek Belső-Ázsia lovasnomádjainak a mitológiáját lóáldozatokra, a rítussal és mágiával összefüggő kétségtelenül látványosabb jelenségekre szűkítik le. A sámánizmus bővebb ismeretanyaga csábító elképzelések alapja lehet.
