Szürkületi látás jellemzői

A látószerv és a látás A szemből, a látóidegekből és az agy bizonyos részeiből álló látószerv a fényingert olyan ingerületté alakítja át, amelynek szubjektív következménye a külvilágban lévő különbségek felismerése érzet útján.

Ez a jelenség a látás. A látótér azoknak a térbeli irányoknak az összessége, amelyekben a nyugvó szem mozdulatlan fejtartással valamilyen tárgyat észlelni képes.

A látótér lehet monokuláris az egy szemmel látás tere vagy binokuláris a két szemmel látás tere. A külső világot optikailag leképező szemnek az a tulajdonsága, hogy általában önműködően beáll a mindenkori tárgytávolságra, az akkomodáció, az pedig, hogy egymáshoz közelinek látszó tárgyakat elkülönítve képes észlelni, a látóélesség. A színérzet a látásérzetnek az a jellege, amelynek alapján a megfigyelő a látótér két azonos méretű, alakú, szerkezetű, egymáshoz csatlakozó része között különbséget tud tenni.

Ezt a különbséget a megfigyelt sugárzások spektrális eloszlásának eltérése okozhatja. Jellemzője a színezet, aminek eredménye a színek kék, zöld, piros stb. A színezettel rendelkező színérzet kromatikus, a színezettel nem rendelkező színérzet fehér, fekete és a különböző szürkék esetén akromatikus.

Ez alapján különböztetjük meg a kromatikus és az akromatikus látóteret. Az adaptáció az a folyamat, amelynek során a látószerv tulajdonságai a látótér fénysűrűségéhez és színingereihez illeszkednek, illetve az az állapot, amely a folyamat befejezése után is tart.

Az emberi látószerv a sötétben látáshoz sötétre adaptált szem külön mechanizmust fejlesztett ki, amelyre jellemző egyrészt a nagy fényérzékenység néhány század cd · m—2másrészt a kevés információ, pl. A látóélesség nagyon csökevényes, több tíz másodperces időállandójával a mozgásokat alig-alig ismeri fel.

Anatómia: az emberi szem felépítése Szaruhártya A szem külső rétegét, a szaruhártyát vékony könnyfilm borítja, ez tartja fenn nedvességét. A szaruhártya az ínhártyába a szem fehér részébe ágyazódik be, együtt alkotják azt, amit a szakemberek tunica externa bulbinak, vagyis a szem külső burkának neveznek. A korong alakú, átlátszó szaruhártya ablakként viselkedve engedi be a fényt a szembe.

A sötétre adaptáló képesség jelentős csökkenése vagy teljes hiánya a farkasvakság. A világosban látásnak világosra adaptált szem viszont kitűnő a látóélessége, egy ívperces látószögű részleteket már elkülönítve észlel, tizedmásodperces nagyságrendű időállandójával gyors mozgásokat is figyelemmel tud kísérni, a fénysűrűség néhány cd · m—2.

Annak a fénynek a hullámhossza λmamely olyan érzetet vált ki, hogy a felület a legtöbb fényt bocsátja ki legnagyobb a világosságasötétre adaptált szemnél nm, világosra adaptált szemnél pedig nm.

Szürkületi látás jellemzői sötétben látás és a világosban látás között van a szürkületben látás, amikor a fekete és a fehér között a szürke árnyalatok egész sorát tudjuk megkülönböztetni. Legfontosabb fajtái a világosságkontraszt és a színkontraszt.

A világosságkontraszt objektív kifejezésére L1 tárgy-fénysűrűség és L2 környezeti fénysűrűség esetén a fénysűrűségkontraszt használatos a következő kifejezések egyikével: Jól látható, hogy az egyes kifejezések eltérő számértéket adnak, és így az a helyes, ha a fénysűrűségkontraszt értékének megadásakor a számításához alkalmazott kifejezést is megadják.

Az a szerinti kifejezés nagyobb fénysűrűségek esetén használatos. A b vagy a c szerinti kifejezés használatakor a tárgy és a háttér közötti kontraszt a számérték előjele alapján — pozitív, amikor a tárgy fénysűrűsége L1 nagyobb a háttér L2 fénysűrűségénél az ún.

• A látás szervei
• Műtőasztal szemészeti vásárlás
• Gyermekemnél rövidlátás van
• Legjobb gyakorlatok a 100 látás helyrehozására
• Elfogadható kompromisszum a frissen mosott ruházat zsebében tárolt tiszta maszk használata.
• Szemészeti vizsga csaló lapok
• Papp Júlia, szemész szakorvos A farkasvakságban szenvedők szürkületben, rosszul megvilágított helyiségekben látásromlást tapasztalnak, a tünetek pedig bizonytalan mozgással, rossz tájékozódással társulnak.

Megkülönböztethető: — közvetlen káprázás, amelyet a látótérben lévő — különösen a nézési irányhoz közel eső — fényforrás, illetve világítótest mint önvilágító tárgy okoz, — tükröző káprázás, amelyet a reflexiók okoznak — főként akkor, ha a visszavert szürkületi látás jellemzői ugyanabban vagy közel ugyanabban a szürkületi látás jellemzői irányban jelennek meg, mint a nézett tárgy.