A látószerv klinikai anatómiája


Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

Share 0 vélemény Dr. Több évtizede oktatja az anatómiát, szövet- és fejlődéstant. Több éven keresztül részt vett felsőfokú egészségügyi káderek gyógytornászok, konduktorok oktatásában is.

Az e célnak megfelelõ vázrendszer minõségét több tényezõ, elsõsorban az élõlény nagysága és testtömege, külsõ alakja és mozgásának módja, az életteréül a látószerv klinikai anatómiája közeg anyagi minõsége határozza meg. Könnyen átlátható, hogy megfelelõ kicsiny méret esetén az élõ plasma vázfehérjéi és a sejthártya fizikai tulajdonságai minden speciális vázberendezés nélkül is elégségesek ahhoz, hogy fenntartsák az élõlény vagy sejt alakját és mozgását.

Ha az élõlényt körülvevõ környezet sûrûsége közel egyforma a szervezet sûrûségével - mint pl. Az egysejtûek, sõt jó néhány - fõleg vízben élõ - többsejtû állat pl.

Kígyók a retina gyógyításának szolgálatában

Ugyanakkor azonban számos egysejtû bír szilárdabb külsõ burokkal - ami egyébként a növényvilágban meglehetõsen állandó jelenség, ahol a szilárdabb anyagból cellulóz levõ sejtburok egyben fontos vázképzõ tényezõ. Az állatvilágban a többsejtûekben nem az egyes sejteket, hanem az egész élõlényt veszi körül egységes szilárd burok, amely egyrészt védõburok, másrészt váz- és mozgásszerv. Az alacsonyabb rendû állati szervezetekben meglehetõsen általános jelenség ilyen közös védõburok és váz együttes elõfordulása.

Ez leggyakrabban kitinbõl vagy mészbõl áll, és nem élõ anyag, hanem a test felületén elhelyezkedõ sejtek élettelen terméke. Az ilyen külsõ a látószerv klinikai anatómiája ectoskeleton nak nevezzük.

Klinikai anatómia

Biológiai elõnyei és hátrányai nyilvánvalók. Azonkívül, hogy váz, határozott védelmet nyújt mindennemû külsõ behatással szemben. Minthogy a testet szorosan körülvevõ külsõ váz élettelen anyag, ez azzal a hátránnyal jár, hogy az állat növekedésével nem tud lépést tartani. Idõnként az állatnak ezért le kell dobnia ezt a védõpáncélt vedléshogy nagyobbal cserélje fel, s így az állat egy ideig aránylag védtelenné válik.

Speciális megoldás a kagylók és a csigák külsõ háza, mely vagy koncentrikusan, vagy spirálisan növekedve képes követni az állat növekedését. Ezt a hátrányt részben csökkenteni látszik, hogy a legtöbb ectoskeletonnal bíró élõlény pl.

újszülöttek látásának anatómiai és élettani jellemzői látásélesség aniridia esetén

Másik, még jelentõsebb hátránya az ectoskeletonnak a a látószerv klinikai anatómiája vázzal szemben: a konstrukció teherbírásához viszonyított nagy önsúlya.

Eltekintve egészen speciális görbült idomoktól, egy test bármely két pontja között a test belsejében elhelyezett tartó azonos önsúly mellett a végpontjaira gyakorolt nagyobb erõnek tud ellenállni, mint a két pontot a testen kívül összekötõ külsõ tartó. Ez következik abból az alapvetõ geometriai ténybõl, hogy a belsõ tartó a két pont közötti legkisebb távolságot képes áthidalni. Ezért külsõ vázzal bíró élõlényekben a testnagyságnak elég alacsonyan megszabott felsõ határa van.

Szárazföldi a látószerv klinikai anatómiája azaz alacsony sûrûségû közegben levegõ élõ lényekben - az aránylag nagy szilárdságot biztosító könnyû kitinpáncél mellett is - a váz önsúlya és az állati élõlényben rendelkezésre álló mozgatóerõ izmok között az egyensúly nem sokkal 10 cm törzshossz felett megbomlana, ezért e nagyságrendben találjuk a rovarok felsõ mérethatárát az Amazonas vidéki óriáscincér, a Titaneus giganteus mintegy 16 cm hosszú.

A nehezebb mészpáncélnál a határ még lejjebb van. A levegõnél nagyobb sûrûségû vízben élõ lényeknél ez a határ persze az archimédeszi elv értelmében jóval eltolódik, és így egy méter körüli Crustaceák is léteznek. Az állatvilág törzsfejlõdésében tehát valóban forradalmi újítás a belsõ csontváz, az a látószerv klinikai anatómiája jelentkezése és konzekvens kifejlõdése a gerinces altörzsben.

Elõnyei az elõbbi megfontolások után önként adódnak: a vázrészek, élõ anyagból lévén, az egyed fejlõdésével és növekedésével teljesen lépést tarthatnak, és így a nemzéstõl a teljes kifejlõdésig csaknem zökkenõmentes folyamatosságot biztosítanak; a sérülések a szervezeten belül reparálódnak; végül: a szilárdság mellett aránylag kicsiny önsúly. Egyetlen hátránya, hogy a test külsõ felületének védelmérõl más módon kell gondoskodni.

A test felsõ mérethatárát a váz aránylag kicsi Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

a látószerv klinikai anatómiája

Számítások szerint a földtörténeti középkorban élt óriáshüllõk legnagyobbjainál az állatok testtömege megközelítette a csontszövet teherbírásának felsõ határát. Vízi gerincesek pl. A csontvázrendszer szerepe a magasabb rendû gerincesekben röviden összefoglalva a következõ: 1. A szervezet szilárd vázát alkotja.

Passzív mozgásszerv: azaz a mozgások jelentõs része azáltal jön létre, hogy az izomrendszer a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét változtatja. Védõburkot alkot egyes mechanikai hatások iránt különösen érzékeny szervek számára agy- és gerincvelõ, egyes érzékszervek a látószerv klinikai anatómiája, egyben külsõ vázat képez olyan szerveknél, amelyek mûködése ilyet igényel pl.

jóga myopia

Vérképzés: azaz helyet ad a szervezet vérképzõ szövete, a vörös csontvelõ számára, és biztosítja a fejlettebb formájú vérképzés helyi feltételeit osteohaematopoeticus egység. Normális körülmények között a csontszövet csupán meghatározott alakú, funkciós egységekben, azaz specifikus szervekben fordul elõ: ezek a csontok os, ossis; tbsz. Kóros viszonyok között más szövetben és szervben is kialakulhat csontszövet.

Normális és kóros közötti átmenetnek tekinthetõ idõsebb korban egyes porcok részleges csontos átalakulása.

Egyetlen, eredetileg nem a vázrendszerhez tartozó, de vele szoros összefüggésben levõ más szervféleségben, a fogakban fordul elõ a csontszövethez mindenben hasonló szövet, ez a foggyökereket kívülrõl borító cement vagy substantia ossea dentis. Az emberi test mintegy különálló, de egymáshoz különbözõ módon és mértékben rögzített csontot tartalmaz. Minden csont jellemzõ alakú, elhelyezkedésû és mûködésû, tehát mind anatómiai, mind mûködési értelemben egységet képvisel, és mint ilyen a szerv organon kategóriához tartozik.

Alak szerint megkülönböztetünk csöves, lapos, köbös és labyrinthusos csontokat. Sajnos az anatómiai nómenklatúra meglehetõsen logikátlanul nevezi õket: ossa longa, brevia, plana és pneumatica.

Általános gyógyászat kategória könyvei

Pedig csöves vagy csõ alakú csont is lehet rövid pl. Ezért jobb, ha alak szerinti felosztásukban a magyar kifejezésekhez kötjük definícióinkat. Csöves csonton fõleg a végtagokban elõforduló - legalábbis középsõ részében valóban csõ alakú, tehát belül üreges - csontot értünk, amelynek két vége rendszerint vaskosabb, és nem egységes üreget, hanem soküregû szivacsos csontállományt tartalmaz.

A kettõ megkülönböztetéséül - minthogy gyakorlatilag csak végtagon fordulnak elõ a törzshöz közelebb levõt epiphysis proximalis, a távolabbit epiphysis distalis névvel jelöljük. A csöves csontok középsõ egységes üregét velõüregnek nevezzük, ezt felnõttben rendkívül kevés kötõszövetet tartalmazó zsírszövet medulla ossium flava, zsírvelõ tölti ki. A csöves csontok szivacsos végdarabjainak velõüregeit fiatalkorban vörös csontvelõ medulla ossium rubra tölti ki, mely a gyermekkor és a növekedés során gyorsan visszahúzódik, végül a végtagcsontokban csak a comb- és a felkarcsont proximalis epiphysiseire korlátozódik.

hogyan lehet csökkenteni a rövidlátást

Helyét zsírvelõ foglalja el. Laposcsontokra - ilyenek az agykoponya csontjai, a lapockák, csípõcsontok és a bordák - jellemzõ, hogy két vékony tömör csontréteg lamina corticalis közötti teret változatos vastagságú szivacsos csontállomány ennek neve a koponyán diploe; értelmetlen görög szóképzés, jelentése: kettõsség tölti ki, mely az élet során mindig megmaradó vörös csontvelõvel telt. Köbös csontok: rendszerint szabálytalan, de különbözõ irányokban nem nagyon eltérõ méretû csontok.

Ilyenek pl. Vékony, sokszor majdnem hiányzó, compact kéregbõl és az állományuk javarészét képezõ szivacsos csontból állanak. A végtagok köbös csontjai zsírvelõt, a csigolyatestek vörös csontvelõt tartalmaznak.

Szürkehályog idős cukorbetegekben Fizioterápiás szakmai anatómia és klinikai ismeretek. A fiziológiai optika alapvető törvényei, az emberi szem optikai jellemzői A látószerv vizsgálatára alkalmas módszerek és eszközök.

Ezek jelentõs együttes térfogatuk révén vérképzõ szervünk Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni! Labyrinthusos vagy légtartalmú pneumatikus csontok a koponyában fõleg arckoponya fordulnak elõ. Cukrászsüteményre emlékeztetõ finomságú vékony csontlemezekbõl álló bonyolult, de mégis szabályszerû felépítésû csontok, amelyek jobbára az orrüreggel közlekedõ nyálkahártyával bélelt nagyobb üregeket vagy üregrendszereket fognak közre.

Sok esetben nem az egész csont, hanem annak csak egyes részei pneumatikusak.

Dr. Szél Ágoston: Klinikai anatómia (Semmelweis Orvostudományi Egyetem, ) - lakhato.hu

Funkcionális jelentõségük a szerkezet elég kisfokú könnyítése mellett elsõsorban a hangadás számára fontos rezonáló terek létesítése. A csontok anatómiai viszonyait rendszerint nem friss vagy konzervált tetembõl kiemelt csontokon tanulmányozzuk, hanem áztatással - maceratióval - preparált készítményeken. Meleg vízben való hosszan világnézet mítosz áztatás folytán részben autolyticus, részben bacterialis bomlási folyamatok segítségével a csontokhoz tapadó lágyrészek csonthártya, endosteum, csontvelõ, ízületi porc stb.

A szabad levegõre kitett csontokból a zsíroldó szerek elpárolognak; a csontok végül fehérítés céljából H2O2-oldatba kerülnek. Az így kikészített csontokat alkalmas állványzaton, sárgaréz drótokkal, a nagyobb porcrészeket idegen anyaggal filc, illetve a bordaporcokat szárított bordaporc kosárral pótolva, csontvázzá fûzik össze.

A a látószerv klinikai anatómiája csont nem tartalmaz többé csontsejteket; úgyszintén lebomlottak a csonton belüli erek is. Az áztatásnak ellenállnak a csont oszteokollagén rostrendszerei és sói. Ezért az áztatott csont mechanikai kvalitásai alig térnek el a friss csontéitól, csupán a csonthártya hiánya csökkenti némileg a csont hajlítási és szakítási szilárdságát.

A csont szilárdságát biztosító kalcium sókat savkezeléssel, a látószerv klinikai anatómiája rugalmasságát adó, fõleg rostos szerkezetû anyagokat égetéssel lehet eltávolítani. A csontsókat híg anorganikus salétromsav, sósav vagy egyes organikus savakkal triklórecetsav széndioxid fejlõdése közben ki lehet oldani. Ez a folyamat a dekalcinálás: eredményeként a csont keményebb gumihoz hasonló hajlékony, rugalmas konzisztenciát vesz fel.

Alakjában természetesen nem változik, csupán fehéres színét veszti el. A csontot szövettani feldolgozás céljából is sokszor dekalcináljuk. A dekalcinálás ellentéte a csont égetése, a kalcinálás, melynek eredményeként a csont eleinte megfeketedik, az organikus alkatrészek oszteokollagén elszenesedése folytán, majd magasabb hõfokon hófehér színûre ég ki.

Alakját a csont ekkor is tökéletesen megtartja, de kézzel is könnyen morzsolhatóvá válik. Ennek oka egyrészt az oszteokollagén nyom nélküli elégése, másrészt a hidroxilapatit átalakulása amorf kalciumoxiddá és foszforoxidokká. Hosszan tartó fõzéssel - fõleg magasabb nyomás alatt - munka a bulgáriai szemésznél kivonható az oszteokollagén enyv alakjában. A csontok visszamaradó sói ilyenkor ugyancsak morzsalékony maradványt adnak.

Már említettük, hogy az egyes csontok a szervezet felépítési hierarchiájában szerv helyét foglalják el. Ez természetesen nem mindenütt nyilvánvaló: a szorosan egyberótt koponyacsontok többsége egységes szerkezeteket képez, ezért a csont különálló szerv jellege itt egyáltalán nem vagy alig domborodik ki, és inkább az agykoponyát stb.

milyen kontaktlencséket kell választani a rövidlátáshoz

Nagyon szembeötlõ azonban pl. A csöves csont, mint említettük, egy középsõ, valóban csöves darabból diaphysis és két tömegesebb végdarabból epiphysis proximalis et distalis áll. Külsõ a látószerv klinikai anatómiája változó erõsségû rostos burok, a csonthártya periosteum borítja.

Anatómia, szövet- és fejlődéstan III. (E-H csoportok)

Az ízületi végeket változó vastagságban 0,0 mm általában üvegporcból álló ízületi Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!

A porccal eredetileg borított csontrész áztatott preparált csonton is felismerhetõ felületének simasága és a domborzatának szabályos, valamiféle görbülettel bíró mértani idomra emlékeztetõ gömb, ellipszoid, nyereg, henger alakja folytán.

Az áztatott csonton feltûnõ, hogy a porccal borított területek szomszédságában a csont felszíne érdesebb, likacsos, ami a végdarabba belépõ számos apróbb ér, úgyszintén az itt rögzülõ ízületi tokot és szalagkészüléket lehorgonyzó sok Sharpey-féle rostnak a csontba való belépését jelzi. Helyenként nagyobb érdességek vagy gumók ugyancsak a Sharpey-féle rostok belépése és lehorgonyzása okozza - tuberositas, tuberculum fordulnak elõ a csonton egyebütt is.

Az egyébként többnyire simább felszínû diaphysisen, annak közepe tájékán a csontban egy nagyobb csatorna nyílását foramen nutriciumilletve ennek folytatását canalis nutricius találjuk a látószerv klinikai anatómiája csont fõ tápláló ereinek belépésére.

E csatornák a felsõ végtagon a középsõ ízület könyök felé irányulnak ferdén, az alsó végtagon a térdtõl távolodó irányba. Ennek a látószerv klinikai anatómiája a csontok növekedésénél már megmagyaráztuk.

A csont diaphysisét kitöltõ egységes a látószerv klinikai anatómiája cavum medullare felszínét a csonthártyához hasonló, de jóval vékonyabb kötõszöveti hártya endosteum borítja, mely mikroszkóppal is alig felismerhetõ finomságú réteggel a csontvégeket kitöltõ szivacsos csontállomány elemi velõüregébe is beterjed.